Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A szerető

2009.05.29

A szerető lehet a kerékkötő harmadik egy párkapcsolatban, a szingli lét mellett elköteleződött férfi-nő partnere... de a szerető valahogy mindig kevesebb marad: sosem feleség, anya, pár. Valaki, aki szeret. De őt vajon viszont szeretik?

Az elején tökéletes volt minden. A férfi figyelmes volt és elbűvölő. Gyakran hozott virágot, apró kis meglepetéseket. Nem kellett megismernie a rossz tulajdonságait, nem kellett elviselnie a rigolyáit. Nem is tudott róluk. Biztos lehetett benne, hogy nem fog meccset bámulni, amikor felmegy hozzá, csak egymással törődtek azokon a titkos órákon.

Izzott köztük a levegő. Minden egyes találkozás csak fokozta vágyakozásukat, egyre sürgetőbb volt a viszontlátás.

Minél többet voltak együtt, annál inkább akarta hinni, hogy mégis van rá mód, hogy ezt a könnyed és kötöttségek nélkülinek indult kapcsolatot igazán komolyra lehet fordítani. Valójában persze szabad, de a szíve már gúzsba van kötve, képtelen lenne ismerkedni, új kapcsolatot szőni – tudja jól. Mikor megemlíti a férfinak, hogy lehetne ebből a viszonyból esetleg kapcsolat is, az csak hallgat. Nem néz a szemébe. Kínos, óráknak tűnő szünet után csak ennyit suttog maga elé: Persze, persze. Miért ne lehetne?

De ekkor már biztosan tudja, hogy hazudik. Hogy csak áltatta magát. Hogy soha nem lesz ő az első a férfi életében. Hogy hazugságra épült az egész kapcsolat, így nem is csoda, hogy hazugságokba fullad végül. Persze a férfinak ez igazán kényelmes. Amit nem kap meg otthon, azt megkapja tőle, de nem fogja elhagyni a feleségét, a gyerekeit. Nem fogja végig csinálni érte a válással járó huzavonát.

A hazugságok, melyek kezdetben oltalmat és biztonságot nyújtottak, életben tartották viszonyukat, ma egyre inkább megmérgezik életüket. Olykor már úgy tűnik, hogy csak erőlködnek, a rutintól való félelem ellenére mégis csak lesüllyedtek a köznapiság szintjére, eltűnt a kapcsolatból a könnyedség. A lopott órák kezdenek izzadságszagúvá válni, a megszokás befészkeli magát mindennapjaikba.

A kezdettben erotikusan túlfűtött titkos telefonbeszélgetések, sms-ek elmaradoznak.

Mi tartja még egymás közelében őket? Maga sem tudja.

Szeretne úgy igazán a férfihoz tartozni. Szeretne nyaralni menni vele, együtt ünnepelni a karácsonyt, vele lenni hétvégenként, mellette ébredni reggelente.

Tudja jól, hogy ez lehetetlen. Akkor mégis mihez kezdjen? Menjen az álmai után, ezzel elveszítve a férfit, aki annyira fontossá vált számára, vagy maradjon vele és maradjon második?

De vajon a másik oldalon mikor telik be a pohár? A férfi mikor fogja úgy gondolni, hogy most kell kilépnie ebből a viszonyból? És ha eljön ez a pillanat, ő mihez fog kezdeni? Nélküle.

Az érzés talán többeknek ismerős. Sokan átélhették már egyik, vagy a másik szerepet, mikor a vonzalomnak nem lehet ellenállni, de már a kezdetektől nyilvánvaló, hogy esély sincs a "happy end"ingre.

Ha kíváncsiak vagytok erre a torokszorítóan erotikus érzésre, akkor szerezzétek be Marguerite Duras: A szerető című könyvét, melyben az írónő elénk tárja, hogy egykoron hogy is lett belőle szerető, és mi várt rá azon az úton. És ha még ez sem lenne elég, akkor az azonos címmel készült filmet is beszerezhetitek. - Az irodalmon keresztül kockázat nincs, csak titkos élvezet...