Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Társfüggőség

2009.06.01

Nem élhetsz nélküle, legalábbis úgy érzed. Ha elhagy, nem tudsz nélküle élni tovább. Amikor az élet másról sem szól, csak egyetlen emberről (aki nem Te vagy), akkor már súrolod a társfüggőség határát.

A társfüggő ember életének egyetlen értelme a partnere, aki mellett jóban-rosszban kitart, tehet az akármit. Lehet alkoholista, drogfüggő, tarthat szeretőt; egy a lényeg, nem tud olyan tenni, amivel párját eltaszíthatná magától.

Az ilyen ember szinte föladja saját egyéniségét egybeolvad partnerével, s csupán egy szerepet játszik az élet színpadán. Nem önmagát adja, hiszen már arra sem emlékszik ki ő valójában.

Ha a partnere úgy kívánja, bármit megtesz, csak partnerének jó legyen. Egyfajta függőség ez, rosszabb a dohányzásnál, a drognál, de még az alkoholnál is, hiszen nem csupán elvonási tüneteket okoz, de mindaddig gyógyíthatatlan, amíg fel nem ismeri valaki, hogy függővé vált partnerétől. A társfüggő ember talán nincs is tisztában függőségével. Csak azt tudja, hogy szeretetet akar adni, s kapni, végtelen mennyiségben. Szüksége van a folyamatos visszajelzésekre, állandóan olyan dolgokat tesz, amiért partnerétől akár csak egyetlen jó szót kaphat. Az emberek többsége fél a kötöttségektől, így nem is tűri hosszabb ideig az ilyesfajta viselkedést. S a társfüggő ember összeomlik, vagy másik kapcsolatba menekül egy-egy szakítás után. 

Miért alakul ki?

Elég néhány hasonló embert megkérdeznünk, vajon milyen volt a gyermekkora? Hiszen apró csecsemő kortól egészen tizenéves korunkig szüleink szolgáltatják az elsődleges mintát. Az elvált szülők gyermekei félnek a kötöttségektől, hiszen annak csupán az árnyoldalát látták. A társfüggő emberek gyermekkora is lehetett hasonló.

 Két alapvető oka van e hatalmas szeretet utáni vágynak. Gyermekkorban a szülők vagy túlzásba vitték a szeretetet és magukhoz láncolták gyermeküket, vagy éppen ellenkezőleg; nem nyújtottak elég szeretetet. A társfüggő emberek rendkívül féltékenyek, s igyekszenek kisajátítani partnerüket. Esetükben egyáltalán nem birtoklási vágyról van szó (sokszor nem is önbizalom hiányról), csupán arról, hogy próbálják mindentől megóvni szerelmüket, ami életüket jelenti.   

Jelek

Képtelen vagy a mindennapi teendőket elvégezni, ha partnered nincs melletted. Kényszeres megfelelési vágy. Hajlam más dolgoktól (emberektől, alkoholtól cigarettától, stb.) való függésre. Féltékenység, saját hobbi, baráti kör hiánya. A partnered az egyetlen fontos dolog számodra. Nem mondasz nemet semmilyen kérésére, akkor sem, ha az egyébként ellenkezik az elveiddel. 

Normális függőség 

Minden kapcsolatban szükséges egyfajta szereteten alapuló partnerfüggőség, egyszerűbben; az összetartozás érzés. Mindaddig, amíg van saját véleményed, s képes vagy kiállni önmagadért, hű maradsz az elveidhez, normális mértékben vagy függő.  A kiút A kiutat egyedül az jelenti, ha valaki felismeri önmagában a függőséget, vagy az arra való hajlamot. E nélkül nem tud nekilátni a probléma orvoslásának, hiszen létezéséről sem tud.

A legjobb megoldás egy önálló élet, a teljes függetlenség kialakítása. Fontos, hogy találjunk olyan embereket, barátokat, vagy elfoglaltságot, mely akkor is képes örömöt nyújtani, ha partnerünk nincs a közelünkben.