Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

álom

2008.09.23

Éjjel álmomban arra eszméltem, hogy az ágyam mellett állsz. Nem tudtam, hogyan és honnét kerültél oda, de akkor nem is gondolkoztam ezen. Mezítláb voltál, farmerban és rövid ujjú, kék-fehér kockás ingben. Hevesen dobogó szívvel ültem fel, alig akartam hinni, hogy tényleg itt vagy…

Te csak mosolyogtál. Felálltam… lassan kigomboltam az ingedet és kezemet a mellkasodra simítottam. Szinte sistergett, ahogy megérintettelek. A szétnyitott ing mögé csúsztatva kezeimet magamhoz öleltelek, szám a tiédet kereste. Lélegzetem el-elakadt a heves felindulástól, szemeimben örömkönnyek gyűltek. Nem mertem pislantani, nehogy észre vedd.

 

Néhány pillanatba telt csupán, míg megszabadítottuk egymást a maradék ruhadaraboktól, és egymás karjába szédülve már az ágyban ölelkeztünk. Simogatásod, csókjaid perzseltek, mint kis áramütések cikáztak át rajtam az öröm villámlásai. Testünk szorosan egymáshoz tapadt. Éreztem, ahogy átjár a belőled áradó erő, és én ugyanúgy sugárzom feléd a szeretet mindent elsodró energiáját… eggyé váltunk. Megszűnt a Te és én… csak a MI létezett, és ennek a kimondhatatlan boldogsága.

A hetek óta gyülemlő leküzdhetetlen vágy tomboló szenvedélyben öltött alakot... ajkaiddal cirógattad a testem és én szerelmes csókjaimmal becézgettelek. Az extázistól torkomból előtörő sikolyok csak fokozták izgatottságodat. Szám kiszáradt, torkom elszorult, könnyeim feltörtek a határtalan boldogságtól, amivel megajándékoztál…

 

…mikor valóban felébredtem kerestelek magam mellett az ágyban. Annyira valóságosan voltál jelen, hogy időbe telt, míg felfogtam: csak az álmom, a vágyam varázsolt ide…