Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az álmok tovatűntek

2008.09.22

Az álmok tovatűntek. Hát vége…

Dobd a leveleimet szemétre!

Felejts el! A függöny, ím legördült.

Mi fontos volt már silánnyá törpült.

 

Mit neked szántam el nem fogadtad.

Érzéseid, vágyad megtagadtad

gyáván tőlem, mihelyt messze mentem.

Míg ott voltam csak addig kellettem.

 

Ennyi volt csupán mit adni tudtál?

Néhány ölelésbe beleuntál…

Milyen szegényes is az életed!

 

A csókjaid még velem maradnak

emlékéül pár szép pillanatnak…

szeretni nem tudsz, hát Isten veled!