Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Karodban ringatózóm…

2008.09.22

Árad a zene… karodban ringatózom.

Régmúlt emlékeim törnek elő:

érzések, amikbe most beburkolózom,

a jelen így lesz elviselhető…

 

Átölelsz, égő szád az ajkamra siklik…

Fogunk összekoccan, - csókunk őrjítő.

Borostás állad szúr, de belém nyilallik

a vágy, - s te kívánsz. Milyen szédítő!

 

Szemed nem bírálgat… velem megelégszel.

Melletted újra vonzó nő vagyok,

s nem tudom megköszönni néked elégszer,

mit tőled kapok, s neked adhatok.

 

Kezedről mellemre tüzes szikrák hullnak.

Forró testeddel bőröm égeted.

Egymásnak feszülő testünkben a múltnak

feltörő vágyát megosztom veled.

 

Melegség és vágy… nekem te ezt jelented.

Csókolj, és közben hunyd le a szemed!

Vagy ne is… nézz csak rám! Így azt sem felejted:

öledben ringva én vagyok veled…

 

Hangom megbicsaklik, eláll lélegzetem

örömem veled oly határtalan…

Újra s, mindig újra jó lesz veled lennem,

megölellek bármikor boldogan.