Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Ma szóltál hozzám…

2008.09.22

Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.

Kupolát borított a kék ég fölém,

s a kopár, jeges, téli fák alatt

szavad lágy tavaszt varázsolt körém.

 

Már a múlté hosszú hallgatásod.

Nem adsz teret lázas érzelemnek…

de veled lennem akad újra száz ok,

s célt adsz ismét sivár életemnek.

 

Hiányzom hát? Vágyad megérintett.

Benned mindig önmagam meglátom.

Varázstükörként lásd, kivetíted,

s felém sugárzod saját világom.

 

Egy pillanatra megállt az élet.

Csak szívem dobbanása zakatolt,

s az egész világ újra enyém lett,

míg lelked lelkemhez közel hajolt.

 

Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.

Tündöklő, kéklő ég borult fölém,

s a sziporkázó hóbuckák között

szavad lágy tavaszt varázsolt körém.