Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Még mindig várom

2008.09.23

Nélküled olyan nehéz,
miért nem vagy velem,
ha rád gondolok félek,
s csak könnyezem szüntelen.
Csak várom, hogy feljön a nap
az esős borús égre,
hogy itt állsz előttem mosolyogva,
s látom, hogy eljöttél már végre.
Csak várom, hogy pillantásod
felszárítsa könnyeim tengerét,
csókod e rémálomból,
felébresszen úgy mint rég.
Csak várom, hogy a fájdalmat
szívemből csókod mulassza,
hogy átölelj engem,
s ne engedj el soha.
Csak várom, hogy az idő
forogjon vissza még,
s hogy sírkövedről eltűnjön
a dátum s a név
s hogy bocsánatot kérjek,
s hogy te megbocsáss,
s hogy elmondhassam neked,
soha nem kell semmi más.