Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Még mindig…

2008.09.22

Lassan kihunynak az égi fények: esteledik megint…

a horizonton lilás kezével az alkony búcsút int.

Ilyenkor lenéz rám az Isten, és talán mosolyog

mert vággyal, búval dacolva mégis itt vagyok:

itt ülök, és szívemben remény nő… pedig nincs minek…

hiszen nem kellek neked már… s nem kellek senkinek.

Mégis boldogsággal tölt el, hogy nemrég átölelt karod,

s még mindig tudom remélni, hogy egyszer újra akarod…