Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Szeretni kell!

2008.09.22

Fölém hajol a bágyadt őszi este…

körém teríti bársonylepleit

mosolyogva a sötét égre csenve

az éj ragyogó kis lámpásait.

 

A sziporkázó csillagok között

lassan feltűnik a Hold kerekje,

megáll kissé a házaink fölött

az alvó tájat beezüstözve.

 

Az éjszaka ma újból elhozott.

Ágyamban hálsz, most karom átölel,

vágyam a tiéddel találkozott

s álmaim őrült, vad meséivel.

 

Karjaid most mohón körém fonod,

testem a testedhez hozzáfeszül…

érzelmek szorítják el a torkod,

szeretni vágyunk ily szertelenül.

 

Bejárod testem rejtett zugait…

csókoljuk egymást szenvedélyesen,

füledbe súgom szívem titkait

míg boldoggá teszlek szerelmesen.

 

Ágyékom lüktet, síkos és meleg.

Égő szád szomjas ajkamon matat…

vérem vadul száguld ereimben

tudva: közel a vágyott pillanat.

 

És itt a mindent elsöprő érzés!

Szerelmed egész az egekig emel.

Ezért a vágyó örök kísértés…

Ölelni oly jó! Hát szeretni kell!