Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Velem vagy

2008.09.22

Jövök-megyek: érzem, hogy itt vagy

elakadó lélegzetemben,

minden suta mozdulatomban,

vágytól nyirkos tenyeremben,

szívem dübörgő robajában,

mézédes-megkeseredetten

árulásodban, haragomban,

s ölelésedben, az egyetlenben,

amire rég annyira vártam.

 

Élek-halok: mindig velem vagy

fejre állt, kusza életemben,

ezer álmatlan éjszakámban,

múlt álmaimban, miket szerettem,

elmém elvetélt gondolatában,

versrímekben, szárnyaszegetten

sánta sorok rút botlásában,

csókban, könnyben és szerelemben,

s elsuttogott hálaimámban.

 

Tudom-tagadom, hogy másé vagy.

Megszokás, közelgő öregség,

tespedő lélek mocsarában

elterpeszkedő idegenség

telepedett ránk a homályban,

de bennem élsz, lásd: érezlek még,

veled maradok a magányban,

megosztozunk zsongító örömén,

s nem búcsúzom, csak a halálban.